Előszó Apánkról
A kommunista diktatúra megtestesült ellentéte volt. Szabad volt egy rab országban. Művelt volt egy középszerű világban. Sokszínű volt a szürkeségben. Istenhívő az ateizmusban. Imádta Jézus Krisztust – Kádár Jánost és Bartha Tibort pedig nem éppen.
Ezért tiporta is a diktatúra rendesen. És, tegyük hozzá, a békepapok egyháza is. Mert ő nem hagyta magát gettósítani, ahogy az intézményes egyházat próbálta az állam. Nem ragadt bele abba az álkegyes állapotba, amelybe annyian – nem szenvedett, hogy a világ, amelyben élnie kellett, életellenes, hanem, amennyire csak rajta múlott, megtöltötte azt élettel. Nem ellenezte, hanem ellentételezte Rákosi és Kádár létező szocialista világát. Mindig újba kezdett, egyszemélyes „avantgárd”, keresztyén előőrs volt, telve energiával, ötletekkel, tervekkel.
Szükségünk lett volna még egymásra. Neki, nekünk, édesanyánknak, Kriza Juditnak és leginkább talán néhai öcsénknek, Áronnak. Az állami-egyházi üldöztetésnek minden bizonnyal szerepe volt korai halálukban.
Emiatt nekünk személyes elégtétel is ez a kötet. Köszönjük egy kis munkacsoport időt és erőt nem kímélő közreműködését. Bár a kötet tartalmáért kizárólag a szerző a felelős, mellette megemlítjük Kóczián Viktória teológus, tudományos munkatárs, illetve Fazekas István, Filep Tamás, néhai Németh Áron, Orosz Ferenc, Szűcs Attila, Zalatnay István és Dénes László nevét. Szintén megköszönjük mindenkinek, aki bármilyen formában, interjúalanyként, a kutatás és könyvkiadás szakembereként, anyagi támogatóként hozzájárult a több éves vállalkozás sikeréhez. Azonban az „elégtétel” úgy lenne teljes, ha édesapánk egyházjogi rehabilitációja is megtörténne. Mert az ebben a könyvben kibontott egyháztörténeti tünetegyüttes nekünk személyes, családi dráma is. És a drámákhoz hasonlóan a nemzeti, közösségi katarzisok is személyes katarzisokból állnak össze. Persze a jogi rehabilitációval még csak a felszínt karcoljuk – legalábbis édesapánk mércéje szerint, aki alapvetően transzcendens dimenzióban vagy legalábbis aszerint gondolkozott és cselekedett. Tőle tanultuk, hogy az igazság keresése bonyolult, de sohasem megspórolható feladat.
Édesapánk sokszor volt rámenős, meghökkentő és emiatt néha nehéz ember is. De egy kiélezett világban, Istennek átadott élettel tette, amit tett. Hálát adunk Istennek szerető szüleinkért, gazdag szolgálatukért és kérjük az Ő kegyelmét gyengeségeikért!
A nagy szembenézéssel önmagának is adós még a magyar református egyház, ráadásul édesapánk nézetei – sajnos vagy hál’ Istennek – máig sok tekintetben időszerűek maradtak. Ezzel a maga nemében úttörő monografikus kötettel nem csupán szellemi örökségét kívánjuk ápolni, hanem szellemével Krisztus Magyarországi Református Egyházát is önvizsgálatra és missziói megújulásra ösztönözni. Soli Deo gloria!
Németh Géza és Németh Zsolt
(Megjelent a Németh Géza református lelkész szolgálatát feldolgozó monográfiában, 2023-ban)